Legyél az... aki miatt valaki úgy érzi, érdemes élni. Léria Dipán Csodánk Imádom a csodával határolt lényedet, amit újra, és újra átjár a képzelet, mégsem tud betelni véle. Mint az ember, akinek forr a vére, ha megüti ősz fejét a tavasz fénye, és úgy érzi, új életre kél a lénye. Amint a fény…

Aki ma nem tud értékelni... holnap sem fog. Léria Dipán A csend Sok érzelem ha szavakból állna... mindent túlkiabálna. Vagy... talán... csak suttogna halkan csendesen,  de a nagy zajban nem hallaná meg senki sem. A zaj elnyomhatná... átalakítaná az érzést... és amikor kiabáljuk, megszűnne az…

Az élet előre működik... nem visszafelé. Léria Dipán   Nagymama vasárnapja Nagymama ... mielőtt vasárnap délután a temetőbe látogatott, a kertben válogatott. Édesanyámnak viszek virágot... mondta... és a kertben a legszebb virágok közül kettőt levágott. A többit jövővasárnap... mondta…

Aki nem az akadályt látja hanem a lehetőséget... csodákra képes. Léria Dipán Fények Csillogó fényei a mának, éltei a tegnapnak, hogy tovatűnnek... milyen gyorsan szaladnak. Bánni a mát, ami holnap már semmit nem jelent, annyi... mint teremteni magadnak felesleges perceket. Fogd erősen a kezét…

A legrosszabb gondolataid akkor vannak, amikor nem kérdezel rá a valóságra. Léria Dipán Fura kicsi felhő Sugara a fénynek... a felhő mögött, amiben a felhő fürdött  és ameddig a sugár neki mindenét oda adta... tündökölt. Élvezte a felhő... ahogy a kék égen a nap mindenét ragyogtatta, és hitt…

Sokszor elmegy az erőnk arra, hogy tiltakozunk egy érzelem ellen... pedig az igazi érzelem úgyis ottmarad. Léria Dipán     Egy következő életben   Én nem akarok még egyszer nélküled élni...  és ha a boldogság ennyi... és ezen fog múlni...  én fogok egy esélyt koldulni ha az életem egy…

Semmi olyan nincs a világban ami mindig ugyanolyan, és megváltoztathatatlan. Léria Dipán Az élet Lepereg... mint fának a levele az őszi szélben, míg eléri a földet. Az élet ugyanígy játszik. Hol magasra dob, hol a földkörül tétovázik,  de nem hagy egy helyben. Játszik. Léria Dipán