Ha visszatekintenél azt is látnád... hogy hányszor mentett meg az élet szerencsésen attól, amire abban a pillanatban nagyon vágytál... de egy későbbi időpontban bántad volna.
Léria Dipán
Pecséttel
Küldöm neked az érzelmeimet, piros színű pecséttel.
Lezárom merengéssel,
mely ezer érzelemmel hozzád száll.
Ki vagy, kire gondolatom minduntalan rá talál?
Ki vagy mondd?
Te vagy a világ, vagy te vagy gonosz sors…
ki vagy mondd?
Vagy ne mondd!
Nem akarom tudni.
Ballagni akarok veled továbbra is utamon,
s mit mutatni nem akarsz, soha nem kutatom.
Az érintésed kell! Az ami ha ott vagyok átölel,
amit a világ mindig irigyel,
és elrejti féltékeny arcát.
Ennyi gondolat képezi a piros viasz lenyomatát.
Léria Dipán
