Nem tudom van-e túlvilág... de ha van, azt is kalandnak fogom tekinteni.
Léria Dipán
Az idő
Tovább ballag az idő...
tolja maga előtt a jövőt, és húzza maga után a múltat.
Nem fontos,
hogy ki az aki alkotni akar, és ki az, aki a múlt után kutat.
Csak megy... vagy talán cammog,
nem törődik…
Ne engedd meg a gondolataidnak, hogy eltakarják az élet szépségeit a szemed elől.
Léria Dipán
Az öreg nap
Szakálla nőtt a mai napnak, botját keresi csendben,
hajlik a gerince, úgy jár mint egy öreg ember.
Igen. Elmúlt már annyi,
és tudja magáról hogy az életet, most nem szabad…
Nem nagynak, erősnek és gazdagnak kell lenni, hanem boldognak.
Léria Dipán
Szavak nélkül
Mennyi fontos szó és gondolat alkot egy embert,
ami ott maradt benne... amit elmondani nem mert.
Talán csak félt attól, hogy nem adsz annyit magadból
amennyit szeretne... amennyitől ő is boldog…
A könnyeket soha nem azért ejted aki nevetve elment, hanem magadért, aki itt maradt. Léria Dipán
Az élet értéke
Az élet a harmat egyetlen cseppjébe belefér,
ha egyszer megérted mennyit ér.
Sem nem többet, sem nem kevesebbet mint az a tény,
amin tündököl a hajnal, és este megpihen a…
... és egyszer eljutsz oda, hogy azokat akiket magadnál fontosabbnak tekintettél, már csak magad mögé sorolod.
Léria Dipán
A világhoz
Aki a világhoz tartozik, annak nem jelent mindent az ember,
mert van valami fontosabb, amit az élettől elnyer.
Elnyeri a hajnali nap fényét,
és…
A teremtés művészet. A rombolás balgaság.
Léria Dipán
A tiéd
Soha ne érd be kevesebbel, csak amire vágytál,
mert a megalkuvás kevesebb a vágynál.
A vágy az álom, amiért érte nyúl az ember,
a megalkuvás csak az, amit arrébb rúg rossz kedvvel.
Küzdj ha kell, azért mit…
Bizonygatni annyi... mint tompítani a kételkedést.
Léria Dipán
Reggel
Tűnődik a hajnal... még nem ébredt fel a reggel.
Furcsa színeket alkot... játszik a fellegekkel.
Pici gyöngyeit árulja feléjük nevetve a fűszál,
megmutatja milyen a ruhája, ha a harmat rászáll.
A bíbornak…