Beértél

Beértél. 
Mint gyönyörű piros alma a lomb tetején, akiért mindenki érte akar nyúlni.
Csak maradj még ott... ne akarj könnyen legurulni.
Leesni pláne... hiszen minél többször ütöd meg magad, 
a felszín alatt annyiszor több lesz mi a jövődre kihat.
Csak maradj még.... csak tündökölj... ráérsz még mindenre.
Nézz a sok másra, kik ott vannak elkelve, és a tömegben eltemetve.
Csak mosolyogj a fa tetején... a nap, és a hold fénye is a tiéd... 
várd ki az időt, mert egyszer olyan jön, akiért a fa kinőtt.
Léria Dipán