Ha valami beérik az életedben... azt előbb-utóbb lábaidhoz görgeti a világ.

Léria Dipán

Ádám, Éváról

Asszony... kit teremtett nekem az Isten,
milyen kecses vagy,
milyen harmonikus benned minden.
Ahogy így messziről nézlek... érezlek...
szépségeden képzelgek.
Érzem, szeretlek.
Így messziről... igen,
ha így követlek...
de mihelyt közeledbe érek, nem értelek...
félek.
Mintha nem belőlem lenne éned.
Vibrál lényed,
mint a tó fölött a nap fénye...
mit látok, de nem értek...
itt vibrál, megfogni mégsem tudom...
ha kezemben lenne... tartanám,
de megfogni nem fogom.
Asszony, te csoda...
kiért bordám és életem adom oda...
illanó nap fénye, percnyi oltalom...
örök rejtély,
megfejthetetlen fogalom.

Léria Dipán