A világ szabályai között egy kicsi a természetből annyi...

mintha a hétköznapokba is belecsempészhetnél egy-egy óra ünnepet.

Léria Dipán

Havazik

A tél szimfóniájára táncába kezd egy hópehelylányka,
szikrázó, fehér ruhájában illegve-billegve a szürke tájban.
Abban a tájban, ahol most leginkább csak a varjak járnak,
vége van már régen a szép tavaszi madárszerenádnak.
Ő elindul mégis tétován... ám a szél egyre szebben játszik,
és a játékában már sok-sok hópehely boldog tánca látszik.
Játszanak az erdőn, játszanak a réten, a ház kéményében,
és játszik egy-kettő nevetve az emberek fázós üstökében.
Egyre több és több jön, egyre több járja keringve a táncát,
fehérre varázsolva mindent, megszépíti a tél birodalmát.