A legnehezebb kolonc mindig az, amit mások akasztanak az ember nyakába.

Léria Dipán

A múlt

Kezébe veszi vándorbotját a múlt, 
és egy pillanatra visszatér a jelenbe. 
Rád néz, és belekacag a szemedbe. 
Hiszi, hogy összekuszálhat még mindent... 
de te vagy aki eldöntöd, maradhat-e itt bent.
Vándorbotját fogja csak a múlt, és menjen tovább...
nem kéri tőle senki, hogy itt illegesse magát.
Ne jöjjön... menjen messze... messze a felhőkbe, 
nem hívja senki... sem most, sem majd a jövőben.
Elöl van mindig... előtted az élet, ami elmúlt, történelem. 
Ne lapozd újra... ha nem szép a történeted.

Léria Dipán