Az az igazán mély seb, amit másokon akarsz ütni, és téged talál el.

Léria Dipán

Kavicsaink

Ha egyszer nem szavakkal kellene az érzelmet kifejezni,
hanem csak egy kavicsot kellene annak a kezébe beletenni,
akinek az érzelem szól... hang nélkül értenénk meg egymást.
Feketét annak adnál, akire haragszol,
a fehéret annak a kezébe tennéd aki gyászol,
és nem maradna köved a szerelemre.
Nem értenék, hogy a gyász színe miért nem a fekete,
pedig könnyű... mert aki elment, annak fehér a lelke.
A fekete követ el kellene dobni, és nem kellene senkinek soha odaadni, 
hogy csak jelkép tudjon maradni.
A harag önmagad bántása, a saját lelked siratása a tehetetlenséged felett.
Nem ér meg egy követ.
Hiszen bármi jöhet, és olyan sok semleges színű kavics van...
és akinek a kezében sok van, az elengedi csendben.
Mint az érzéseket... könnyekben az ember.
Léria Dipán