Ha valaki vázájában csak vágott virág lennél amit majd kidobnak, inkább maradj a szabadban.

Léria Dipán

Álmaink

Suhanok még egy kicsit az álmaim felhőjében,
betakarva magamat a fényed köntösével.
Milyen különös köntös...
A tiéd... mégis engem emel a magasba,
nekem ad szárnyakat, és én tartalak téged a karomban.
Egy fura fény lett így az életünk...
ha nem vagyunk együtt, akkor is ketten repülünk.
Te az álmaimban, én a fantázia álom köntösében...
csodaként élhetjük meg, amit más félrelök éppen.

Léria Dipán