Ameddig nem gátolod benne az agyad, a szíved szerint látsz. Ezért látnak másként a felnőttek, és a gyerekek.

Léria Dipán

Lelkeink

Még rejtené titkon az ember... mint szőlőfürtje bogyójában 
a magját, de ajkát valahogy a szavai mégis csak elhagyják.
Még érezni szeretné... mint fűszál a szellő simítását, 
de énje nem bírja érzelmei hatását, és összeroppan a 
szépen felépített gondolat... összezuhan a valóság súlya alatt.
Utat tör magának mindenkiből az érzelem, és odahajtja magát 
szelíden a másik ember érzelmeinek a láthatatlanságára. 
Így ölelnek a lelkek... a világ egy furcsa csodájára.
Léria Dipán