Mi ketten

Valahogy az élet forgásában mindig átöleljük egymást szorosan.
Hiszen egymás nélkül az élet nem táncol ütemre pontosan.
Csak bukdácsol a szél is feléd és felém kócosan, 
és mi ott találjuk magunkat furcsán, és porosan.
Magunkra nézünk, megmagyaráznánk okosan,
de tudjuk amit látunk azok vagyunk pontosan.
Egymás nélkül két elveszett gyermek a világban,
akiknek hiába nagy a lába és hiába van rajta szép ruhája, 
ha kicsi ő maga... amikor beleburkolózik saját magába.
Kinyílni úgy tud teljes pompájában, ha a másik magába bezárja.
Léria Dipán