A nőt az Isten talán azért teremtette, mert szüksége volt valamilyen rejtvényre, amit állandóan meg kellett fejtenie.

Léria Dipán

Kikelet

Az olvadó hó,.. apró tavakat képez a földön.
Nekem apró, de egy cinegének milyen nagy lehet.
A madarak felcsendülő hangja jelzi... jön a kikelet.
Milyen régi szó... kikel-et... kinyílik a természet.
A ködöt áttöri megújult erejével a napsugár, 
csizma helyett az ember már cipőben jár,
és egyre hosszabb ideig van ébren a fény.
A szívek körül éled valami... talán a remény.
Megenyhül az arcon a vonás ami kemény,
és a szem először hunyorog, majd mosolyog...
már nem fontos a száj régebben mit mondott, 
mert az érzelmek suhannak a levegőben.
Egyre többen nézik az égbolton a napot lemenőben,
és figyelik a rigó tavaszi nászdalát.
A tavaszba lépünk...
a tél eltűnik... lassan elpihen... most ő alussza álmát.
Léria Dipán