A nagy írókat és költőket mindig ugyanaz az érzelem hajtotta... ami ott volt bennük, de soha nem volt velük.

Léria Dipán

Nekem adott az Isten

Azt hittem mindenem van, és napjaimat büszkén éltem, 
mint ki úgy sétál a nyíló réten, 
hogy nem kéri a fűszáltól hogy hozzá érjen.
S míg egy pillanatra téged látni engedett, 
megváltozott amit láttam, 
pedig nem adott vihart, és nem küldött felleget.
Csak engedte látni a fűszálon csillogó harmatot,
ami azelőtt is mindig ott volt,
s amit szemem mégsem láthatott.
Hallottam mint zümmög boldogan a sok bogár, 
mint csobban a víz, a barlangot elhagyván.
Megláttam hogy amim idáig volt, abban nem volt semmim sem,
s hogy legyen valamim, csendben nekem adott téged az Isten.
Léria Dipán