A szitakötők tánca

Csak addig él a lélek, ameddig a szitakötők táncát érzed. 
Ha eltűnnek, csak napjaid vannak, és sötétség a fényed. 
Milyen furcsa az élet... 
sokszor csak vagy benne, és mégsem éled.
Nem éled, mert nincs aki szitakötőt varázsoljon bele, 
amitől tested a szitakötők táncára, táncba kezdene.
Nincs az érzés mely finoman hozzád ér, és borzol,
amitől a gondolatod szerelmesen valakinél tombol.
Amitől távolról is legközelebbre hozza a pillanat,
ami úgy érint, hogy nem csak van, de örökre itt marad.
Léria Dipán