Igyekszem... és talán el is mondanám néha. De nincsen szó, amely a némasággal bírna.

Léria Dipán

Kavicsaink

Ha egyszer nem szavakkal kellene az érzelmet kifejezni,

hanem csak egy kavicsot kellene annak a kezébe beletenni

akinek az érzelem szól...

hang nélkül értenénk meg egymást.

Feketét annak adnál, akire haragszol,

a fehéret annak a kezébe tennéd aki gyászol,

és nem maradna köved a szerelemre.

Nem értenék hogy a gyász színe miért nem a fekete,

pedig könnyű... mert aki elment, annak fehér a lelke.

A fekete követ el kellene dobni,

és nem kellene senkinek soha odaadni,

hogy csak jelkép tudjon maradni.

A harag önmagad bántása,

a saját lelked siratása a tehetetlenséged felett.

Nem ér meg egy követ.

Hiszen bármi jöhet,

és olyan sok semleges színű kavics van...

és akinek a kezében sok van, az elengedi csendben.

Mint az érzéseket... könnyekben az ember.

Léria dipán