Akinek szabadon száll a lelke, annak a gyémánt is csak kő marad.

Léria Dipán

Az élet körforgása

Az élet mindig valamit mindenhol otthagy,

és mindenhová magával visz valamit.

Úgy mint az elfutó fény, ha járja a fák ágait,

mintha elrejtené közöttük tulajdon vágyait.

Elrejti, hogy másnap visszamehessen érte,

és ami megmaradt belőle, az visszakérje.

Talán szeretni is ennyit jelent...

elrejtem benned mindenemet,

hogy holnap újra eljöhessek érte

és odaadjam azt végre, amit tegnap odaadni féltem.

Odaadom, és amit adsz, elviszem magammal...

lopva csendben, nem diadallal.

Úgy mint amikor a széphez hozzáérni félnek...

csak szeretnek, és sohasem ítélnek.

Léria Dipán