Bízzál a sorsban... 
amit akar, azt ki is kényszeríti.
Léria Dipán

Néha

Néha elveszíti az ember ami fontos.

Útközben leesik róla…

pedig kellene, jó volna ha volna,

de elakarja vinni az idő.

Nem akarja hogy meglássa ha új nap hajnala jő,

mert szerinte már nem kell.

Pedig ragaszkodik még hozzá az ember.

Nem olyan szép ha nélküle a nap kel,

és álmában sem tud mosolyogni az ember...

mert aki kell, az nagyon kell.

Vissza kell menni érte... hidd el.

Vissza oda, amikor leesett...

és megtalálni ami akkor elveszett.

Az igazi értékét nem hagyja elveszni az ember...

és megkeresi ha úgy érzi, neki az nagyon kell.

Léria Dipán