Szeretni téged

Beleborzongok az érzésbe hogy mennyire szeretlek,

és ilyenkor egy pillanatra megáll a világ.

Nem küldi tovább semmi hömpölygő sugarát,

mert az csak belebotlana ebbe az érzelembe.

Én pedig nem fogom két kezembe... mégis úgy tartom,

hogy láthatatlanul is mindenki láthassa.

Nem büszkeségből... hanem mert átüt mindenen a ragyogása,

és a fénye glóriát varázsol az érzelem köré.

Milyen jó szeretni téged... világnak lenni a világod ölén,

amikor az érzelem születik.

Milyen pici, milyen védtelen az érzelem amikor születik.

Csak a pillanat tartja életben, s ha engeded továbbfutni, eltűnik.

Pedig a világ legnagyobb ereje lakozik benne.

Ha hagyod megerősödni, lehet életednek értelme.

Engedheted tovább is illanni,

és hogy mi lett volna... utólag kár firtatni.

Kevés az ami ottmarad sokáig benned

és járja tündértáncát, hogy el sosem felejted.

Ez a tündértánc, az életed tavasza...

bármi is lesz később, szíved mindig odavágyik vissza.

Léria Dipán