Az ember sokszor azt értékeli a legtöbbre... amit elé tár az élet... de soha nem tudja megkapni.
Léria Dipán

Az érzelem oltárára

Könnyezve viszi az ember az érzelmeit az élet oltárára.

Felajánlja csendben egy másik ember számára.

Meggyújtja lassan az oltárának tüzét,

és nem meri megnézni a füstnek a színét.

Fél az ember az érzelem lángjának füstjétől,

gondolatába burkolózik, és tanácsot kér a reménytől.

A remény pedig súg. " A füst színe fénylett."

Így dől el sokszor a reményteli élet.

Léria Dipán