Utadra bocsájtalak

Utadra bocsájtalak. Mint fátyolfelhőt az égi szelek...

hiszen kezemből az évek lassan kiperegnek,

és a földre esnek.

Nem akarom hogy eltörjenek... még mindig szeretlek.

Szeretném látni múltunkat a lassan forgó szélben...

talán látszani fog még a fényünk a lenyugvó égben,

és benne lesz a napban... vagy egy pirkadatban,

mielőtt végleg sötétségbe borul,

és a fényünkre az alkony ráhull.