Kapd el a boldogság kék madarát, ha előtted száll el... mert hiába nyúlsz utána, ha már tovább repült.
Léria Dipán

A homok

A homok pereg a kezem között
tétován, mint néma üldözött.
Nem fut, nem sietős neki,
nyomában csak az élet követi.
Ő sem gyorsan, előnyt ad a létnek,
az élet tépi,
ő jobban már miért tépné meg.
Ölbe kapja a szél, és mutatja a fénynek,
az megvillan rajta,
gyönyört ad szürke szemcséjének.
Melegíti picit, hogy földre hulláskor
érezhessék rajta, ő nem csak silány por.
Hevíti, csillantja,
és mikor a többi porhoz ér,
fénylik a földön is,
hiába engedte el a tenyér.

Léria Dipán