Az érzelem olyan, mint a felkelő nap.

Beragyogja, és széppé teszi az életed.

 Léria Dipán

Bűvöletben

Saját bűvöletedben vagy rabja magadnak,
és ábrándozol, míg az érzelmek haladnak,
és mennek lassan a lélek tisztása felé.
Pedig ott nincs helyük...
a gondolat nem kéri... nem tud mit kezdeni vele.
A ma sem tud építkezni belőle,
és a holnap is szökik előle.
Visszakerül a saját körébe,
és rejtőzik mélyre, az életed ölébe.
Az öl kitaszítja... nem bírja... sok neki.
Nem érti az élet a bűvöletet... pedig van valami... ami élteti.
Élteti... egészen addig, míg egyszer el nem hagyja...
és nem lesz senki, aki az út mellől felkapja.

Léria Dipán