A magányosok karácsonya

Neked fénylik egy karácsonyfa... csillogó ma minden ága...
egyedül van messzi tájon... ha valaki kéri, arra várjon.
Csak a magányosok látják. Másnak nem akarja mutatni a báját.
Ne lássa aki örül... ahogy sok ember szemében a könny összegyűl.
Összegyűl, és alágördül lassan... mert kell egy gondolat...
ami most is ott van. Ott van... és alágörgeti a könnyet... 
pedig tudja... könny nélkül élni sokkal könnyebb.
Ezért öltözött ma díszbe a magányos fenyő...

hogy minden magányos szív, aki ma erre jön...

csodálja a fényét...
és megértse azt... hogy a magány is lehet szép.
Mutathatod magad a világnak... és majd köréd gyűlnek, 
hidd el... mindazok, akik a te fényedre vágynak.
Csak aki megbújik a sötétben... az marad árván...
mindenki másra vár valaki... a szeretet határán.
Léria Dipán