Néha... egy bizarr látszat is beindítja a fantáziádat.
Léria Dipán

Egymásból egymásba

Egymásból egymásba áramlunk anélkül, hogy zavarná bármelyikünket ez az állapot.
A minden vagy... amit akkor is látok ha nem emelem rád a tekintetem.
Érzem ahogy veled együtt dobban a szívem, és a mosolyod is mindig ideér hozzám.
Átsiklik a mindenség ormán, és mosolyt csal a mosoly nyomán... így mosolygok én is.
Mosolyog a fény is, melyet ilyenkor megtudnék érinteni.
Mennyire lehet ezt az érzést félteni.
Csak lehunyom a szemem... csak érintem a kezed...
csak érzem a mindent.
Téged... ahogy élsz minden percben itt bent,
mert összekötött minket egy pillanatban az örökkévalóság.
Szavak nélkül... amikor hozzám értél, és én is odaértem hozzád.
Léria Dipán