Néha elhagyod

A kapud kulcsa a kezedben lapul...
néha lóbálod is hanyagul,
és el is veszíted sokszor.
Olyankor mászol a málhával,
és haragban vagy a világgal...
pedig az élet ugyanúgy tele van virággal
mint minden nap addig.
Csupán az illatot nem érzed...
a madárdal nem hallik,
pedig ott van ugyanúgy, mint addig.
A nap fényével a felhő is játszik...
csak hiányzik hozzá a kulcsod...
amitől a gondod a földre hullott.
Ne küzdj tovább haraggal,
ne bánj cudarul a világgal és magaddal.
Csináltass egy másik zárat.
A régi már rossz volt,
egy újjal jobban járhatsz.
Léria Dipán