Belerajzoltalak

Belerajzoltalak az életem könyvébe. Tollal, nem ceruzával.
Biztos voltam benne, hogy nem töröllek ki egy racskával.
Hogy ott maradsz, bármennyire sárgul majd az irka,
nem fog eltűnni belőle egyhamar a tinta.
Talán lesz majd a füzetben még sok fejezet,
és néha vissza kell lapozni az emlékeket...
de ez csak szépíti... amit a jövő még el akar hozni.
Aztán sok év, vagy évtized múlva,
amikor a gondolataimra is sok-sok hó hullna,
előveszem a fiókból, és egy percre tán újra erre kóborol a múlt,
és megsimogat éjjel a jól ismert álom...
hogy vagy... még mindig... csillogás vagy egy gyönyörű délibábon.
Léria Dipán