Miért mindig későn okos az ember?
Miért utólag mondja el, amit akkor nem mer, amikor úgy érzi,
szeret minden érzelemmel.
Miért könnyebb későn elmondani, hogy félt akkor szólni,
nem akart elrontani... vagy csak..
szavak nélkül is egyértelműnek tűnt a minden fénye,
és gondolta... a szó talán nem is kéne.
Csak a földre hullott érzelem szilánkjaiban vette észre,
hogy darabokra tört benne ő is egészen,
és nem tudja a másik, hogyha nem lesz, mindig is hiányzik.
Élete nem lesz, csak tétovázik,
lelke a nyári melegben is fázik, és mindig arra,
akit elveszített, mindig arra vágyik.
Mondd el, ameddig teheted, mondd el, hogy mennyire szereted,
és ha így is el tud menni...
engedd... az ilyet el lehet feledni.
Léria Dipán