Ha egyszer elfelejteném az álmaimat... emlékeztess rá, hogy tőled kaptam őket.

Léria Dipán

Az élet táncparkettjén

Az élet táncparkettjén sokszor szól a zene,

és az embernek táncolni támad kedve

amikor magában érzi a ritmust

és nem gondol arra, hogy

a zenész húzhat majd tust,

és abbamarad a zene.

Tétován áll.

agyában hömpölyög még a mámor,

még érte nyúl egy kézért,

álmot sző a mából,

ami új holnapot hozhat,

mindent bearanyozhat,

és róla... őróla szólhat.

Várja a zenét...

amiben átsuhan a holnapba a dallam...

és aki a kezét fogja...

az talán a holnapban is ott van.

Léria Dipán