... és ebben az összevissza kuszaságban, a gondolatok és az érzelmek, mégiscsak egymásra találnak.

Léria Dipán

Szeretlek érte

Szeretlek érte.

Ahogyan magasan a fejed fölé emelsz, és nem kérsz semmit cserébe,

még arra sem gondolsz hogy talán meg sem érte…

Szeretlek érte.

Szeretem a folyó halk moraját, ami eszembe juttatja a hangod,

mely olyan mintha a gyorsan futó víz köveket érne...

Szeretlek érte.

Szeretem a hajad sötét egyenes vonalát,

melynek fényében megcsillan az ezüst színe...

Szeretlek érte.

Te vagy akit szeretni lehet anélkül hogy magamat feladni kéne,

és megmaradhat bennem a béke...

Szeretlek érte.

Talán egyszer elvisz az idő, talán fátyol borul minden szépre,

talán odaad a halál az emléknek...

de hidd el, az élet megérte... mert benne voltál.

Szeretlek érte.

Léria Dipán