A szépség önmagában semmi... mégis sokat ki lehet hozni belőle.

Léria Dipán

Mint az őszi falevél

Olyan sokszor mondtad hogy mást szeretsz nem engem,

míg hideg nem lett belül... itt bennem.

Lassan búcsúzott tőlem a szerelem,

mint faágától a hulló levél, amit az ág nem enged könnyen el.

Tartaná, fogná, táncoltatná a fényben,

de hiába, az futni akar a vesztébe.

Vonzza az ősz csalóka hívó szava,

s hogy nem fény tündöklik lent, csak akkor látja, ha leért oda.

Nem fény az ami innen tündöklően látszott,

bizony sár az, ami csak a felszínen pompázott.

A felszín alatt már nincs élet,

de addig nem látja senki, míg odafent fénylett.

Léria Dipán