Bele kell menni dolgokba, ha meg akarjuk tudni, mi rejtőzik a mélyén.

Léria Dipán

Az ember

Álmaiban él az ember sokszor, mert az élete olyan mint az ostor.

Csap egyet rajta, mintha megérdemelte volna,

mintha szeretni nem is lenne képes, vagy nem is  tudna.

Pedig tényleg szeret.

Csak elrontja sokszor,

és ettől érzi úgy, hogy csap rajta az életostor.

Szeretné ha szeretnék, és szeretne ő is boldog lenni,

az élet útján fütyörészve menni.

De valahogy az élete mindig félre siklik, mindig rögös lesz az útja,

és ő az akit ha otthont szeretne, csak megugatja a sok kutya.

Fogd meg a kezét ha látod, és mosolyogj rá csendben,

nem kér ő többet, csak érezze hogy ember.

Hogy ember ő is a nagy embertelenségben,

 és hogy ezt meglátta egy másik ember a szemében.

Léria Dipán