Soha nem vívok az élettel…

mert az idő mindig rávilágít arra,

hogy neki volt igaza.

 Léria Dipán

Kerestelek

Kerestelek egész életemben...

és amíg az életet fogtam két kezembe...

kicsúszott belőle a világ.

Csak az maradt, amit az ember minden nap lát.

Vagy már látni sem kíván... mert itt van előtte,

mint rabnak napjai a sötét tömlöcben.

Véli... minden rabságra jön egy szép nap,

amikor már szabad, és a virágok neki nyílnak.

Olyan, amikor végre valakire rátalál,

mintha nem lenne rab többé, újra a fényben áll.

Megtalálta azt, akire mindig is vágyott...

nem csak napfényt talált, hanem gyönyörű világot.

Léria Dipán