Minden szikla leomlik,

ha a víz kitartóan ostromolja.

Léria Dipán

Felöltözve meztelenül

Itt állok előtted talpig felöltözve, mégis meztelenül.

Mint amikor a fában az idő múlásával az évgyűrűje megül.

Sokan csak a lombját látják, és azt hiszik ismerik a fát magát.

Pedig semmi mást nem látnak, mint változó lombkoronát.

Az ismer aki tudja hogy belül ki vagy… és hol fáj ha bántanak.

Az, aki tudja ha szíven érintenek a szavak.

Ő vagy te magad.

Az összes többi csak ruha rajtad, mint fán a táncoló levél,

ami helyett új sarjad... mindig más lesz, ha elmúlik a tél.

Azé minden ember, aki felöltözve is tudja meztelenül látni,

az tudja csak eldönteni hogy elhagyja, vagy mellé fog állni.

Léria Dipán