Az ember sokszor tétován áll a saját élete előtt. Mert amit nem akart, az élet azt is belealkotta.

Léria Dipán

Tétován

Még tétován itt állok az elmúlt évek mögött…

ezernyi gondolat az agyamba hömpölyög,

és nem tudom hogyan tovább.

Mint bukott angyal a föld porában…

kezem feléd nyúl az élet homályában,

és még mindig nem tudom, hogyan tovább.

Nem tudom semminek az okát,

mert valahogy összekuszálódott minden.

Igényt tartani rád ha másé vagy,

jogom nincsen.

Ha az övé vagy, legyen övé minden.

Ami nekem mindenből megmaradt,

pár földöntúli csodás pillanat.

Pár olyan, amit igazként a mennyekből kaptunk,

de neked kevés volt, pedig mindent túlragyogtunk.

Mindenkinek van egy igazi nagy próbája,

amivel pecsétet nyom, a saját élete sorsára.

 Léria Dipán