Az a tisztelet tartósabb, amit önként megadnak...
nem amit megkövetelnek.
Léria Dipán
A rózsa..
Rózsát nyújtok feléd, ha rózsát nyújtasz...
és lehelhet jeget a korai tavasz,
te akkor is itt maradsz szívemben.
Mint öreg emberben
a tündöklő fénnyel köszöntő december.
Rózsák nyílnak még ablaka alatt,
és ő balgán hiszi hogy itt van a tavasz,
de a hó lassan rászáll a rózsára...
és ő hiába vár... tél jön.a portára.
Messze még a tavasz...
öreg ember.. megérni kell azt.
Nem a napfényt várni, nem a szivárványt szikrázni...
megérni valamit... amit mesze észlelsz,
és aki fiatal... csak mikor öreg...akkor éri ésszel.
Léria Dipán
