Nem a tény... hanem a tényről alkotott gondolatod vagy Te.
Léria Dipán
Áldott pillanat
Áldom a pillanatot, amikor a sors nekem adott,
és engedte hogy az életedbe lépjek.
Akaratom ellenére vezérelt feléd, és sokáig nem is mutatta a fényed,
csak mikor távolodtam tőled akkor jöttem rá mit érzek.
Akkor tudtam, hogy kezem a kezedbe beletette,
és hogy szívemért cserébe, a tiedet elvette.
Futottam volna utána de hasztalan,
mert amit a világ előkészít, annak medre van, de parttalan.
Vagy ha van is partja, olyan távol hogy nem látod,
és hogy eléred, hiába reméled, hiába kívánod.
Tudom.
Addig tart az élet minket egymásnak medrében,
míg másként nem fog dönteni bolondos kedvében.
Aztán ha visszaadja kinek-kinek saját szívét,
nem adja ám ingyen, elviszi mindenét.
Mindenét ami jó és fontos,
az álmát, a gondolatait, ám el mégsem oldoz.
Ott tart. Mint engem is ott tart nálad,
mert a sorsnak néha, igen vicces kedve támad.
Elvesz, de mégis ott tart,
és az érzelem lágy ölén, újabb, és újabb álmokat ringat.
Léria Dipán
