Mennyire szeretlek

Mennyire szeretlek!

Egyszer beszélgettem az út menti kövekkel,

mert tudni akartam milyen nekik az, ha hozzád érnek.

Érzik-e ők is a szépséget, ami az életen átragyog,

mert nem élettelenek ők, te hiába azt láthatod.

A kő nem felelt.

Helyette egy madár csicsergett,

és a kő gondolatát ágról ágra szállva mondta.

Igen. Ragyog az akit szeretsz, és fényt ír a hegyoromra.

S hidd el, a fényben még onnan is tova száll,

de azt amivel ragyogni tud, te adod neki… mondta a madár.

Léria Dipán