Minden ember pótolható... csak az nem, akinél ott maradt a lelkünk egy darabja.
Léria Dipán
Tűnő nyár
Ül a porban veled a gondolat...
hány szép nyár volt, és mind hogy elszaladt.
Hogy elvitte őket a mindennapok ősze,
hiába akarnád, már nem szedhetnéd össze.
Olyan lenne mint törött pohárnak a hiányzó széle,
amit hiába illesztesz, itt-ott mindig hiányzik egy része.
Törött életből is... hiába jönne vissza... hiányzik a fénye,
csak az emlék miatt tesszük vissza néha az élet szekrénybe.
Léria Dipán
