A remény képes legtovább élni... és újra... és újra legyőzni a józan észt.
Léria Dipán
Tavasz az őszben
Beleheli az őszi pára a hajamat...
dér bizony az már, nem a nyári harmat.
Nem meleg éj hozta, nem madárdal fodrozta,
bizony őszi alkony,
mi szépségét okozta.
Fejemre az ősz egyre több deret hintett,
és hűvösebbnek látok én is odakint már mindent.
Csak itt belül...
itt a kandallóban van a szikra,
és tüzét az élet újra és újra a magasba szítja.
Hej, dehogyis van vége,
dehogyis zord az élet,
csak már nem a mezőn találjuk meg a szépet.
Behúzódunk, ha jön a tél, be a jó meleg szobába,
és álmodunk egyre,
elmúlt évek tavaszi bájában.
Léria Dipán
