Lehetnek szép perceid,
de soha senkivel nem leszel olyan boldog, mint amikor a lelkedet valaki felrepítette egészen az égig.
Léria Dipán
Hóvirág
Csokorba szedte magát a hóvirág az erdei út mentén.
Lehajtotta fehér fejét, ahogy a szerények tennék.
Szerénynek lenni, mikor csak ő nyílik a fénynek,
szerénységét milyen sok ember nem értené meg.
Nem a dölyfös kardvirág ő, minek hivalkodó dísze,
amin elpirulva jelenik meg, a nyári napnak fényre.
Csupán piciny fehér csoda... a szürke tájnak éke...
ő az első virág tavasszal... a reménység jelképe.
Léria Dipán
