A névjegyed az az emlék, ami a távozásod után ottmarad.
Léria Dipán
El kell néha engedni
El kell néha engedni a dolgokat, egyszerűen csendben,
mert ha továbbra is itt marad, abba belepusztul az ember.
Nehéz a szívnek, a lélek is törik a súlya alatt…
elengedi.
S míg itt tartja minden pillanatban az akarat,
törik csendben belül.
Mint vendég a kávéházban, aki órákig egy kávé mellé beül,
és forgatja lassan az üres csészét elmerengve csendben...
Pont ilyen üres lesz, érzelmek nélkül az ember.
Léria Dipán
