Az az ember magányos, aki nem szeret senkit. Léria Dipán Szemeid szikrája Szemeid szikrájából építkezik az élet. Alapokat rak, melyen nem törik meg az ígéret, mert nem az tartja. Ahogy szeretlek, ahogy szeretsz, az lett az alapja. A felépítmény sem rosszabb, mert benne te és én…

Az ember lelke talán azért nem látható... hogy szabadon élhessen és szárnyalhasson, amikor a test érzéseit követi. Léria Dipán Ne Ne zárkózz be olyankor ha fáj. Nyiss ki inkább minden ajtót, mert valaki…

Néha azt hiszed, hogy okosabb lennél más ember életében. Elfelejted azt, hogy te csak kívülről látod, amit ő belülről is érez. A különbség annyi, mint egy vázában vízbe tenni a virágot, vagy a vázába virágot tenni, és a vázát kívülről meglocsolni. Léria Dipán Vannak Igen vannak…

Hogy ki vagy? Az mindig attól függ, ki néz rád. Minden tekintet mást lát benned. Léria Dipán Megint Látod… megint írok neked. Kergetlek… mint tavaszi égbolton a szél a felleget. Néha gyönyörűen táncol egy-egy ábra, majd semmivé lesz, a világ fuvallatában. Aztán… mintha semmi nem…

Az érzelem szárnyakat adhat neked... de repülnöd magadnak kell megtanulnod vele. Léria Dipán Hiába magyaráznám Hiába magyaráznám... nem értenéd, ameddig nem érezted. Mint hitetlen, akinek hiába…

Az életedben az ér a legtöbbet... akinek olyan válla van... amin eltudod siratni az emlékeidet. Léria Dipán Az élet Mindig visszaüt az élet, ha olyanra csapsz rá, aki nem érdemli meg. Fordul az idő, fordul a kocka, ki mit ad, a világ rá mindig visszaosztja. Hogy milyen vagy, az az…

Az élet az az imbolygó valami, ami mindig arra kényszerít minket, hogy talpon maradjunk benne. Léria Dipán Nem tudom   Nem tudom miért érzem, hogy a gondolat felnyársal, hogy ha az Isten mellém teremtett, nekünk dolgunk van egymással. Talán én vagyok a tan, én vagyok a lecke, talán csak…