Addig formálod a társadat a képedre, míg azt veszed észre, hogy megöl mellette a közöny, és az unalom. Léria Dipán Fontos vagy Fontos vagy. Százezer pillanata az életnek ragyogva fut, és mégis eltörpül a fénye. Mint a gyémánt éke a boldog ember mosolyában... a hideg kincsek elbuknak…

Nem az egyedüllét a magány. A magány mindig belülről fakad. Lária Dipán Cikázó pillanatok Cikázó pillanatok között feledésbe merülnek az évek... amit egyszer öröknek hittél, sokszor semmivé lett. Csupán az maradt meg, ami kiállta az idő furcsa próbálkozásait, és megtetszett neki…

Varázsod legyen! Mert a varázs csodával párosul. Míg egy hatással csak továbbsétál a pillanat. Léria Dipán Szitakötő Látod… újra írok neked, és újra hozzád száll az álmom, amiben a tündérek végtelen táncát járom. Mint a szitakötő a folyó vizét… csak annyira érintesz, mégis a csoda…

Amikor egy barátság véget ér... az annyit jelent, hogy rosszul építettük meg egymás szívékez az hidat. Léria Dipán Szeretlek Hidd el, szeretlek... akkor is ha senki nem szeretsz... megértelek akkor is, ha már senki nem ért meg, és átölellek akkor is, amikor mások ellöknek. Nem azon múlik a…

Az ember a tenyerén keresztül nagyon sok érzelmet tud közvetíteni. Ezért nem mindegy, hogy ki ér hozzád, és ki fogja a kezed. Léria Dipán Minden napra Minden nap odaadok egy picit magamból neked. Szeretném ha szebb lenne tőle az életed. Ha nem is lenne aznap másod... egy pillanatra…

Az élet megtanít élni...a szerelem megtanít érezni...és mindig jönni fog valaki... aki megtanít arra, hogy felállítsd az a fontossági sorrendet... amivel mindent, és mindenkit fogsz mérni. Léria Dipán Azt szeretném Én nem szeretném, hogy mellettem élj, és megfogd a kezem, ha kérem. Nem…

Minden ember pótolható... csak az nem, akinél ott maradt a lelkünk egy darabja. Léria Dipán Tűnő nyár Ül a porban veled a gondolat... hány szép nyár volt, és mind hogy elszaladt. Hogy elvitte őket a mindennapok ősze, hiába akarnád, már nem szedhetnéd össze. Olyan lenne mint törött…