Az élet egy olyan út... amihez ha elég fantáziát adsz, észre sem veszed, hogy milyen nehéz végigmenni rajta.
Léria Dipán
Rabolsz....
Rabolsz... mindennap rabolsz belőlem egy picit,
és átformálva adsz vissza a holnapnak.
De ma még benned vagyok.
Magadban tartasz, hozzád száll minden gondolatom...
és átformálsz magadban... akkor is ha nem akarom.
Nézel...
a távolságon át is te vagy, aki tisztán lát,
és az is te vagy, aki számomra a világ.
Szólítasz...
a néma csenden... a hallhatatlan szavakon át, és e csendben,
bennünket figyel a szó... a zene... és a sóhajtás.
Élsz...
hogy élhessek benned... hogy emlékezzen rám a nagyvilág...
és mondhassa...
hogy volt egy nő... aki egy férfi miatt csodákat csinált.
Léria Dipán
