Lehet hogy a csillagokban meg van írva a sorsod,
de te a földön élsz.
Léria Dipán
Mint az őszi falevél
Olyan sokszor mondtad hogy mást szeretsz nem engem,
míg hideg nem lett belül... itt bennem.
Lassan búcsúzott tőlem a szerelem,
mint faágától a hulló levél, amit az ág nem enged könnyen el.
Tartaná, fogná, táncoltatná a fényben,
de hiába, az futni akar a vesztébe.
Vonzza az ősz csalóka hívó szava,
s hogy nem fény tündöklik lent, csak akkor látja, ha leért oda.
Nem fény az ami innen tündöklően látszott,
bizony sár az, ami csak a felszínen pompázott.
A felszín alatt már nincs élet,
de addig nem látja senki, míg odafent fénylett.
Léria Dipán
