Ősz eleje

Könnyeit ejti a nyár... ahogy tova oson a kertek alján,

és léptei nyomát otthagyja az ősznek.

Talán csak azért, hogy az lehajoljon érte, és becsomagolja

az itt hagyott illatot...neki ajándékozva egy szőlőfürtnek...

amiben még visszamosolyog a napsugár.

Látja, hogy az ősz felhői gyűlnek az égen, és a zöld ruha

lassan aranyszínű lesz a fényben.

Az ősz... termékeny táncát ebben járja, kacagva a napsugárra.

A nyár még kedvesen vissza-vissza int, és elrakja egy időre

felhalmozott kincseit.

Léria Dipán