Az életed meséit sokan súgják a füledbe... de amivel írod, azt a tollat, te tartod a kezedben.
Léria Dipán
Szirma a virágnak
Szirma a virágnak... mint perce a mának, úgy hullik egymásra.
Beleszórja illatát a mába, és odahajlik a mindenség oltárára.
Odaadja magát. Nem mérlegel, nem érdem szerint ad...
nem elvárt élet szerint halad... csak nyílik.
Nem tudja mi a rossz, és mi az ami illik.
Él. Mutatja magát a világnak...
nem érdekli, hogy a rosszak rosszat,
a jók pedig belőle szépséget látnak.
Léria Dipán
