Amelyik embert meg lehet venni...az értéktelen
Léria Dipán
Érintés
Egy pillanatnyi álom...
amit rosszkedvében elakar dobni az ember,
és nem érti miért bánik vele úgy...
miért él magával küzdelemben,
hiszen messze már a szépség,
kudarcot vallott a reménység,
el kéne engedni végre...
de tudja... ha elengedné is élne,
hogy fájón ragyogna mindent túl a fénye,
és idebent mindennél jobban égne.
Hamuvá válna tőle a múlt és a jövő,
nem lenne többé olyan fény ami tündöklő,
aminek a lángja felkúszik az égre...
hát akkor minden mi végre?
Nem kell elengedni a lángot,
mert valaki gondolt sötétet, és világot.
Lásd a különbséget,
csodáld az ébrenlétet, és az álmot.
Léria Dipán
