Amennyit a gondolatod be tud határolni... pont annyi számodra a világ.
Léria Dipán
Várnál?
Előre megtervezett szépségben... mond... akarsz-e élni?
Ahol napról-napra ugyanaz van... és mást nem is kell remélni.
Ahol elfut majd a fény... és vele együtt tovafut az árnyék.
Amikor minden eltűnik.. .velük majd... talán én is köddé válnék.
Akarnád-e? Mond... akarnád-e, hogy... egyszer rád találnék?
Másnak ha nem tetszene... tántorítana-e mond... a szándék?
Vagy fogadnál... és két karodba zárnál? Mond szeretsz-e úgy?
Mond... ahogy én várok... te tudnál-e rám várni... ugyanúgy?
Léria Dipán
