Az emberek szabványokat gyártanak. Megjelölik, hogy milyen a jó tea... milyen a jó kávé... és hogyan kell szeretni. Pedig a szeretet szabadság... és nem kötelesség.
Léria Dipán

Reggel

Tűnődik a hajnal... 
még nem ébredt fel a reggel.
Furcsa színeket alkot... játszik a fellegekkel.
Pici gyöngyeit árulja feléjük nevetve a fűszál,
megmutatja milyen a ruhája, 
ha a harmat rászáll.
A bíbornak tetszik a ruha, megfesti csillogóra.
A szél ágakat hajlítva járja az ébredezés táncát, 
messze űzve vele az éjjel itt maradott báját.
Még maradna... 
egy kicsit álmodna lustán a világ,
de a ma már elkezdte kibontani csillogó ruháját.
A köntöséből lassan kipereg, és elsuhan az éj...
beköltözik helyette egy új nap... egy új remény.
Léria Dipán